Just another WordPress site

Just another WordPress site

Menu

Skip to content
  • kezdőlap
  • életrajz
  • könyvek
    • Vándorünnepek
    • Abisszus – Mire megérkezünk
    • Y – Kölcsönvett történetek
  • elsőközlés
  • olvasónapló
  • közéleti írások
    • köznapló
    • cikkek
  • nyilvánosság
  • televízió és film
  • kapcsolat

Vándorünnepek

bnf    /   könyvek   /   vándorünnepek

bnf

„Mikor megláttam a
boltban Brém-Nagy Ferenc első. Vándorünnepek című kötetét, óhatatlanul
azt kérdeztem magamtól, vajon nem forog-é a sírjában a jó öreg Ernest
Hemingway? De ahogy túltettem magam a címen, kellemes meglepetésben volt
részem. Ritkaságszámba megy, hogy valaki ilyen kiforrott, egységes stílusú
prózával lépjen a nyilvánosság elé. Brém-Nagy központi kérdése: a történet visszahódítása.
Miként lehet úgy pergő ritmusú történeteket írni, hogy az ábrázolás ne váljon
esetlegessé, felületessé. A könyv egy olyan elbeszéléssel Indul
(Hamvazószerda), melyből arra következtetni hogy Brém-Nagy a pszichologizálástól sem idegenkedő,
viszont az anekdotázgatástól megszabadulni igyekvő népi realizmus hagyományaira
építkezik. Tovább olvasva a Vándorünnepeket kiderül, hogy a szerző
látóköre sokkal szélesebb ennél, és becsvágya az, hogy megteremtse a kortárs
irodalmi törekvések különös, egyedül rá jellemző szintézisét. A kötetben
található például az Otthon című opusz, amellyel Brém-Nagy megnyerte az
Életünk novellapályázatát. (Ennek ellenére kiváló írás.) Ebben a szerző egy
temetés és egy szeretkezés képeit montírozza össze. Azt hiszem, ezt a technikát
Michel Butor használta először A velencei Szent Márk leírása című
művében. Hasonló megoldással mossa össze Brém-Nagy egy tizenkilencedik századi
duellum és egy jelenkori szerelmi háromszög motívumait (Párbaj). A kötet
utolsó, Parafrázis  című novelláját az a szürreális világvége-hangulat
járja át, ami Brém-Nagyot Dino Buzattival, vagy a hetvenes évek dél-amerikai
íróival rokonítja. A Vándorünnepek leginkább azért üt el a napjainkban
megjelenő prózakötetektől, mert Brém-Nagy Ferenc a megújulás lehetőségeit nem a
nyelv, hanem a történetmondás szintjén kutatja. 
(Partium Irodalmi Társaság,
141 oldal 87Ft.)” 

elbeszélésekPartium Irodalmi Társaság, Debrecen, 1991

Nagy Atilla Kristóf
recenziója – Élet és Irodalom, 1991. november 29.

letöltés

Hamvazószerda

Szobor

Otthon

undefined

Widgets

Recent Posts

  • Post 6 Headline
  • Post 5 Headline
  • Post 4 Headline
  • Post 3 Headline
  • Post 2 Headline

Recent Comments

    Block header

    Block content. Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit nullam nunc justo sagittis suscipit ultrices.

    Block header

    Block content. Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit nullam nunc justo sagittis suscipit ultrices.

    Block header

    Block content. Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit nullam nunc justo sagittis suscipit ultrices.

    Proudly powered by WordPress | Theme: Illustratr by WordPress.com.